cinege A: 1300 Cheneged [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 764); 1339 Chyneged [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 170); 1351 Chynege [szn.] (AnjOkm. 5: 444); 1533 Cinege (Murm. 1115.); 1533 Czinge madar (Murm. 1091.); 1662 Tsinege (NySz.); 17. sz. czinigem (WeszprK. Előszó, 9); 1714–1776 Czinége (ItK. 14: 105); 1791 ſzenege-fogó (MNy. 36: 337); 1794 zenege (NSz.); 1805 czinëge (NSz.); 1863 czėnėgétől (Kriza [szerk.] Vadr. 370); nyj. cinyëge, cönöge (ÚMTsz.) J: ’tarka színezetű, apró termetű, rovarevő madár | Meise (Paridae)’ #

Származékszó szófajváltása. |  ⌂  A →cineg ige -e képzős folyamatos melléknévi igenevének főnevesülése; vö. →fürge, →penge stb.  ∼  Idetartozik: cinegető ’cinege’ (1395 k. cheinger  [? ɔ: chenigete]  (BesztSzj. 1205.); 1405 k. cenegete  (SchlSzj. 1795.)); ez a →cineg ige -t műveltető képzős származékából -e (~ -ő) képzővel létrejött folyamatos melléknévi igenév főnevesülése, tkp. ’cinegető’ jelentésben. Idetartozik még: cinegő madár ’cinege’  (1836: Kassai: Gyökerésző 5: 256).

☞ Nyatl. 35; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 809; TESz.; EWUng.→ cineg, cinke