cincog A: 1593 czinczogni [sz.] (EtSz.); 1685 Cziczeg (NySz.); 1763 Cziczogni [sz.] (NSz.); 1836 Tzittzog (Kassai: Gyökerésző 5: 260); nyj. cicög (ÚMTsz.); cincëg (MTsz.) J: 1 1593 ’vékony, szaggatott hangot hallat 〈főleg egér〉 | piepsen 〈haupts. Maus〉’ # (↑); 2 1776 ? ’hegedűn kezdetlegesen játszik; a hegedű kezdetleges, gyenge hangon szól | auf der Geige kratzen; die Geige kratzt’ (NSz.), 1799 ’ua.’ (NSz.) Sz: cincogtat 1803 tzintzogtatni [sz.] ’hegedűn kezdetlegesen játszik | auf der Geige kratzen’ (Nszt.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő azonos a →cic tövével. A végződés gyakorító képző. A szó belseji n szervetlen járulékhang, amely a →cineg hatására kerülhetett a szóba. ∼ Idetartozik: cincorog ’cincog ‹főleg egér›’ (1796: NSz.).