cincár ∆ A: 1784 Czinczároknak (Nyr. 42: 183) J: 1 [jelzői értékben is] 1784 ’macedoromán | Mazedorumäne 〈auch als Attribut〉’ (↑); 2 1872 ’juhkereskedő, aki az állatot le is vágja és a húsát kiméri | Schafhändler, -metzger’ (Nyr. 1: 425); 3 1872 ’kontár mészáros; böllér | Schlächter ohne Gewerbebefugnis; Hausschlächter’ (Nszt.); 4 1904 ’pék | Bäcker’ (Nyr. 33: 529); 5 1914 ’közvetítő kereskedő | Makler’ (Nyr. 43: 90); 6 1914 ’vándorcigány | Wanderzigeuner’ (Nyr. 43: 90)

Szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv. cincar ’macedoromán’ [< rom. ţînţar ’‹a Dél-Balkánon élő macedorománok gúnyneve›’]. A gúnynév azon a hangtani jelenségen alapul, hogy a rom. ce- ~ ci-  [ejtsd: cse-~csi-] szótagot a macedoromán ce- ~ ci--nek ejti; pl. rom. cinci  [ejtsd: csincs]; macedoromán ţinţ  [ejtsd: cinc].  ⌂  Az 5. jelentés a szenzál ’közvetítő kereskedő’  (1844: NSz.) hatását tükrözi; ez a ném. Sensal ’ua.’ szóból származik.  ≁  Nem tartozik ide az Erdélyben és Moldvában ismert (N.) cincár ’vékony, karcsú’  (1838–1845: MNyTK. 107: 15); ’szúnyog’  (1881: Nyr. 10: 203): ezek a rom. ţînţar, (N.) ţinţár: ’ua.’ átvételei.

☞ EtSz.; Tamás L.: Róm. 16; Kniezsa: SzlJsz. 115; TESz. cincár¹ a., cincár² a.; EWUng.→ könting