szócikk megosztása

cin A: 1644/ czinek (MNy. 64: 350); 1785 tzínezetlen [sz.] (NSz.); 1805 Tzinn (NSz.) J: 1 1644/ ’ón | Zinn’ (↑); 2 1804/ ’ónedény | Zinngeschirr’ (NSz.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kor. úfn.) zinn ’ón’, (baj.-osztr.) zin ’ua.; ónedény’, – ném. Zinn ’ón’ [germán eredetű; vö. holl. tin; ang.  (óang.) tin; stb.: ’ua.’].  ≋  Megfelelői: szbhv. cin; cseh cin; stb.: ’ua.’.  ⌂  Az ötvösmesterség szakszavaként kerülhetett át a magyarba. Más megnevezéséhez vö. →ón.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.