cimbora A: 1509 cimbora (NyK. 73: 74); 1527 zymboraʃ [sz.] (ÉrdyK. 610); 1563 szomboraly [sz.] (EtSz.); 1616 Czimberásokis [sz.] (NySz.); nyj. cimbráz [sz.] (MTsz.); cimbura, czingara (ÚMTsz.); imbora (EtSz.) J: 1 1509 ’a közös munkában részt vevő szegény földműves | an Gemeinarbeit teilnehmender armer Bauer’ (↑); 2 1527 ’szövetkezés, társulás; közösség | Vereinigung, Zusammenschluß’ (↑); 3 1616 ’társ, pajtás; bűntárs | Geselle, Kumpan; Spießgeselle’ # (↑); 4 1635 ’közös munka | Gemeinarbeit’ (SzT.); 5 1900 ’ökröket vezető gyermek | Kind, das Ochsen führt’ (ÚMTsz.); 6 1935 ’alkalmilag összefogott ökrök közül az egyik | einer der gelegentlich zusammengespannten Ochsen’ (Csűry: SzamSz.) Sz: cimborál 1563 (↑)

Román jövevényszó. |  ≡  Rom. sîmbră, [végartikulussal] sîmbra ’szövetkezés, összefogás; összefogás a közös mezei munkák elvégzésére’, sîmbráș ’társ a közös munkában’ [szláv eredetű; vö. szbhv.  (R.) sùprug ’fogat; társ, pajtás, lelki testvér’; or.  (N.) cyпpя́гa ’közös munkára való szövetkezés’; stb.].  ⌂  A cimbora alak szó eleji sz > c affrikálódással, valamint a szó belseji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett. A szó végi a-hoz vö. →áfonya, kaláka stb. A szimborás változat (1527: ↑) minden bizonnyal magyar származék, de keletkezésére talán hathatott a rom. sîmbráș  (↑) is.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 808; TESz.; EWUng.