cika² A: 1681 Czika (SzT.); 1799 tzikkázik [sz.] (NSz.) J: 1 1681 ’sarjú | Grummet’ (↑); 2 1761 ’zsenge hajtás a növényen | zarter Trieb an der Pflanze’ (NSz.); 3 1784 ’csíra | Keim’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 85); 4 1787 ’káposztának, salátának a torzsa körüli, gyenge levelekből álló része; káposztatorzsa | Salatstrunk; Weißkohlstrunk’ (Nszt.); 5 1915 ’egészben savanyított káposzta, ill. ebből készült étel | eingesäuerter Weißkohlkopf bzw. dieser als Speise zubereitet’ (MNy. 11: 122)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A végződés kicsinyítő képzőnek látszik, amit azonban teljes bizonyossággal nem lehet igazolni. A szó eredetileg a zsenge növényi hajtásokat jelölhette.  ∼  Idetartoznak: cicka ’csíra’  (1798: NSz.); cikósaláta ’salátatorzsa’  (1808: Sándor I.: Toldalék 506); cikófa ’fűzfavessző’  (1816: Gyarmathi: Voc. 97); cikó ’fűzbarka; magról kelt (vörös)hagyma; szalmakoszorúba font vöröshagyma; stb.’  (1836: Kassai: Gyökerésző 5: 255); cikora ’csíra’  (1836: Kassai: Gyökerésző 5: 255).  ⚠  A cica, ill. a szék² szavakból való magyarázata kevésbé valószínű.

☞ MNy. 11: 122; Nyr. 62: 25; TESz.; EWUng.