cika¹ × A: 1577 k. Chÿnkanak (OrvK. 157); 1900 cika (ÚMTsz.); nyj. csėka (Nyr. 7: 190); csikka (Nyr. 10: 279) J: ’disznó; malac | Schwein; Ferkel’

Származékszó. |  ⌂  Az alapszó valószínűleg a (N.) ci ‹sertések hívogató-terelőszava›  (ÚMTsz.). Végződése kicsinyítő képző. A cinka változat szó belseji n-je feltehetőleg szervetlen járulékhang.  ∼  Idetartoznak: (N.) ciku ’disznó, malac’  (Nyr. 10: 280), (N.) cuga ’ua.’  (Nyr. 27: 480).

NyK. 33: 119; TESz.; EWUng. hajcihő