cigány A: 1370 ? Cyganuaya [hn.] (FNESz. Cigányi a.); 1476 Cziganos [lat. -os végződéssel] (József fhg.: CzigNyt. 285); 1495 czigan (Nyr. 46: 149); 1588 cziganiozod [sz.] (NySz.); 1787 Tsigányok (NSz.); 1797 Dzigán (Nszt.) J: ‹fn› 1 1370 ? ’cigány ember | Zigeuner’ # (↑), 1476 ’ua.’ (↑); 2 1549 ’álnok ember | arglistiger Mensch’ (Dévai: TízPar. G1a); 3 1582 ’kovács | Schmied’ (SzT.); 4 1787 ’cigányzenész | Zigeunermusikant’ (NSz.) | ‹mn› 1 1598 ’álnok; csaló | hinterlistig, betrügerisch’ (NySz.); 2 1604 ’cigányokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | zigeunerisch, Zigeuner-’ # (Szenczi Molnár: Dict. Inciſúrae a.); 3 1651 ’hamis, helytelen, csekély | unecht, unrecht, gering’ (MNy. 82: 512) Sz: cigányság 1566 cigánságnac (NySz.) | cigánykodik 1577/ cigánkodnak ’alkudozik | feilschen’ (MNy. 69: 495); 1767 [sz.] ’lop | stehlen’ (Pápai Páriz–Bod: Dict. Mantĭcŭlāri a.); 1810 ’becsap, rászed; hazudik | betrügen; lügen’ (NSz.) | cigányoz 1586 Cziganozza vala ’cigánynak nevez vkit, lecigányoz | Zigeuner nennen’ (SzT.) | cigányos 1756 tzigányoson ’rossz, silány, értéktelen | schlecht’ (SzT.)

Jövevényszó egy déli szláv nyelvből, esetleg román közvetítéssel is. |  ≡  Blg. циганин, цигани [többes szám]; szbhv. Ciganin, Cigani [többes szám]; szln. cigan: ’cigány’; – vö. még rom. ţigan, (R.) aţigán: ’ua.’ [a déli szláv nyelvekben a gör.  (biz.) Τσιγγάνος, ̓Ατσίγγανος ’ua.’ átvétele; forrása talán a gör.  (biz.) ̓Αϑίγγανος ’‹egy 9. sz.-i kisázsiai népcsoport neve›’].  ≋  Megfelelői: ném. Zigeuner; fr. Tzigane; stb: ’cigány’.  ⌂  A magyarba átkerült alak egy többes számú *cigani vagy esetleg egy egyes számú *ciganъ lehetett. A szó a magyarban a 14. sz. második fele után, a cigányok csoportos magyarországi vándorlása idején honosodhatott meg. A főnévi 3. és 4. jelentés alapja az a körülmény, hogy a megnevezett foglalkozásokat jellemzően cigányok művelték. A melléknévi 3. jelentéshez vö. (N.) cigánygomba ’mérges gomba’  (ÚMTsz.), cigányhit ’vadházasság’  (ÚMTsz.) stb.; továbbá cigányútra ’‹a nyelőcső helyett› a légcsőbe került étel stb.’  (1843: NSz.), amely megszilárdult ragos alakulat.

☞ EtSz.; MNy. 32: 233; TESz. cigányútra a. is; EWUng.