cigája × A: 1765 Cziger kucsmaért (SzT.); 18. sz. második fele czigar juhot (MNy. 3: 213); 1810 Zigara (MNy. 12: 378); 1849 Czigáro (SzT.); 1873 czigája (Nszt.); nyj. cigáj, cigála (ÚMTsz.) J: 1 1765 ’egy fajta juh gyapja | Wolle des Zygayaschafs’ (↑); 2 18. sz. második fele ’egy fajta juh | Zygayaschaf’ (Nytud. 2: 319)
Román jövevényszó. | ≡ Rom. ţigaie, (N.) ţigară, ţigără, [végartikulussal] ţigaia, (N.) ţigára: ’cigájajuh’ [ismeretlen eredetű]. A vlach pásztorkodás szókészletébe tartozik. ⌂ A magyarba főleg a végartikulusos alak került át.
☞ EtSz. cigára a. is; Blédy: Infl. 33; TESz.; EWUng.