cickány A: 1800 Tzitzkány (Márton J.: MNSz.–NMSz.) J: ’egérszerű, általában hosszú farkú, jellegzetesen hegyes orrú, kis termetű rovarevő emlősállat | Spitzmaus (Sorricidae)’
Jövevényszó, valószínűleg a németből. | ≡ Ném. (tud.) dshilkissitskan ’vándoregér’, dschilkis-tsitskan ’nyúlfarkú pocok v. lemmingpocok’ [török eredetű; vö. csag. sičqan; kirg. sı̈škan; bar. cı̈ckan; stb.: ’egér’]. ⌂ A magyarban természettudományi szakírók honosították meg. A hangalak kialakulásába a cickafark (→cica) elnevezése is belejátszhatott. ⚠ A török nyelvekből való közvetlen átvétel a szó kései előfordulása miatt nagyon kétséges.
☞ MNy. 3: 154; EtSz.; TESz.; Doerfer: TE. 3: 307; EWUng.