cica A: 1639 Cziczazol [sz.] (SzT.); 1668 cziczés [sz.] (NySz.) J: 1 1639 ’macska, kismacska | Katze, Kätzchen’ # (↑); 2 1668 ’barka | Blütenkätzchen’ (↑); 3 1761/ ’szerető | die Geliebte’ (MNy. 5: 222); 4 1792 ’cicázás, fogócska | Fangspiel’ (Nszt.); 5 1874 ’hajfonat | Zopf’ (Nyr. 3: 182); 6 1901 ’fogó 〈cicázásban〉 | Fänger 〈beim Fangspiel〉’ (ÚMTsz.) Sz: cicázik 1639 ’nyugtalanul viselkedik | sich unruhig benehmen’ (↑); 1794 ’pajkosan enyeleg | neckend den Hof machen’ (NSz.); 1905 ’fogócskázik | Fangspiel spielen’ (NSz.) | cicus 1702 Tzitzusnak ’(fiatal) macska | Katze, Kätzchen’ (MNy. 36: 336); 1858 ’kislány; fiatal nő | Mädchen; junge Frau’ (Nszt.)

Származékszó. |  ⌂  A →cic-ből keletkezett kicsinyítő képzővel. A 2–6. jelentés metafora.  ≋  Hasonló szavak más nyelvekben: szbhv. cica; szln.  (N.) cíca; szlk.  (N.) cica: ’kismacska’.  ∼  Ugyanebből az alapszóból keletkeztek: cicke ’kismacska’  (1594 e.: MNy. 75: 384), -ke kicsinyítő képzővel; (N.) cici, cicó ’ua.’  (ÚMTsz.), -i, ill. -o kicsinyítő képzővel. – Idetartoznak még a következő összetételek: cicamaca ’vkinek a kedvese, szeretője; barka; kismacska stb.’  (1669: NySz.), a cica és →maca szavakból; cickóró ’cickafark ‹növény›’  (1790 k.: Nyr. 85: 210), a →cic és →kóró szavakból; a cickafark ’ua.’  (1826: Nszt.), az önállóan nem adatolt cicka ’cica, kismacska’ (ez →cic + -ka kicsinyítő képző) és fark (→farok) szóból keletkezett.

☞ EtSz.; TESz. cicamaca a. is, cickafark a. is, cickóró a. is; EWUng.→ cic