cibál A: 1615 megczibállák (NySz.); 1784 tzimbálni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 88); 1806 csibálták (SzT.); 1838 Czimpál; Cipálni [sz.] (Tsz.) J: ’tépáz; ráncigál | zausen; zerren’ #
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű, és összefügghet a →csimbalkodik szócsaládjának tövével. A szó végződése az -ál gyakorító képző. ∼ Ugyanebből a tőből egy másik gyakorító képzővel keletkezett a cibárol ’tépáz; ráncigál’ (1759/ (MNy. 69: 495). ⚠ A cibál és a →cipekedik összefüggése kevésbé valószínű.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ cincál, csimbalkodik