cián A: 1865 cyan [es. nem m.] (Babos: KözhSzt.); 1876 cziankáli (Nszt. ciánkáli a.); 1893 cián (PallasLex.) J: 1 1865 ? ’kéksav | Blausäure’ (↑), 1876 ’ua.’ (↑); 2 1893 ’ciángáz | Zyangas’ (↑) Sz: ciánoz 1933 Ciánoznak (Nszt.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Zyan, Cyan ’egy fajta mérgező gáz’ [szórövidülés a fr. cyanogène ’ua.’ szóból, amely a lat. cyanus ’búzavirág; lazúrkő’ < gör. κύανος ’lazúrkő; sötétkék’ alapján keletkezett]. A francia megnevezésnek az az alapja, hogy a ciángyöknek más gyökökkel való vegyületei kékes színűek. ≋ Megfelelői: szbhv. cijan; le. cyjan; stb.: ’cián’.
☞ TESz.; EWUng.