ceruza A: 1771 tzérusza (Nyr. 32: 92); 1788 Cerusa (NSz.); 1788 céruzával (Nszt.); 1788 Tzeruſſa (MNy. 20: 139); 1794 tzeruzájokat (NSz.); 1799 tzéruſzſza (Márton J.: MNSz.–NMSz. Bleystift a.); nyj. celuza, szëruzȧ (ÚMTsz.) J: ’tokba foglalt, vékony grafit- v. festékrúdból álló rajzoló- és íróeszköz | Bleistift’ #
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. cerussa ’ólomfehér ‹festéshez, sminkeléshez›’, (h.) cerussa, caerusa ’gyertyakorom ‹arcfestéshez›’ [gör. *κηρoῦσσα ’viasszal bevont, viaszból készült’ < gör. κηρóς ’viasz’]. A görög és latin szó közötti metaforikus jelentésváltozás mindkét anyag fehér színén alapul. ≋ Megfelelői: ang. ceruse; fr. céruse; ol. cerussa; stb.: ’ólomfehér; ólomkarbonát’. ⌂ A magyarba való átvétel bizonyára az ólomfehérnek festékként való alkalmazásával, ill. azzal függ össze, hogy az ólomból öntött palavesszőt a középkorban már írásra használták; vö. →ólom. Vö. még ném. Bleistift ’ceruza’, tkp. ’ólomrudacska’.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.