cenzúra A: 1586 Censuraiahoz (SzT.); 1764 Cenzurán (SzT.); 1781 Cenſúra (Nszt.); 1846/ cenzúra (NSz.); 1915 cëndura (EtSz.); nyj. cindura (Nyr. 33: 245) J: 1 1586 ’vizsga | Prüfung’ (↑); 2 1619 ’vélemény | Meinung’ (MNy. 64: 350); 3 1748 ’könyv-, sajtócenzúra | Bücher-, Pressezensur’ # (NSz.); 4 1778 ’cenzori hivatal | Amt des Zensors’ (Nszt.); 5 1795 ’bíróság | Gericht’ (NSz.) Sz: cenzúráz 1774 Cenzuráztottaé [sz.] (SzT.)

cenzor A: 1698/ cenzorokul (MNy. 64: 350); 1763 Tzenszor-Birák (MNy. 11: 302) J: 1 1698/ ’könyvcenzor | Bücherzensor’ (↑); 2 1790 ’vizsgáztató | Examinator’ (SzT.); 3 1791 ’az ókori római főtisztviselők egyike | einer der altrömischen höchsten Beamten’ (Nszt.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. censura ’cenzori hivatal; (szigorú) vizsgálat; ítélet’, (k.) ’fegyelem, erkölcsi szigor’, (h.) ’szemlélet, vélemény’ | lat. censor ’vagyonbecsléssel és a közerkölcsök ellenőrzésével megbízott magasrangú állami hivatalnok’, (k.) ’bíró’, (h.) ’ua.; bíráló (ember); könyvcenzor’. A latin szavak a lat. censere ’(meg)ítél, értékel’ szóra mennek vissza.  ≋  Megfelelői: ném. Zensur, Zensor; fr. censure, censeur; stb.: ’cenzúra’ , ’cenzor’.  ⌂  A régebbi változatok s betűje valószínűleg zs hangértékben áll; ez a jelenség a hazai latinság egyik jellemzője. A szó belseji z-s alak másodlagos keletkezésű, a klasszicizáló latin, ill. német kiejtés alapján; vö. →izraelita, →konzul stb.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.