centrum A: 1653 Centrumjokhoz (MNy. 64: 350); 1655 centromában (MNy. 36: 336) J: 1 1653 ’középpont | Mittelpunkt’ (↑); 2 1791 ’vminek a magja, jelentős része | Kern, wichtiger Teil von etw’ (Nszt.); 3 1832 ’szellemi, gazdasági központ | geistiges, wirtschaftliches Zentrum’ (Nszt.); 4 1843 ’terület, település központi része | zentrale stelle eines Gebiets, einer Stadt’ (Nszt.); 5 1874 ’középpárt | Mittelpartei’ (NSz.); 6 1900 ’gócpont | Knotenpunkt’ (Tolnai: MagySz.); 7 1994 ’bizonyos célokat szolgáló intézmény | einem bestimmten Zweck dienende zentrale Einrichtung, Anlage’ (Nszt.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. centrum ’a kör középpontja’, (h.) ’ua.; székhely’ [< gör. κέντρoν ’a kör középpontja’, tkp. ’tövis, fullánk, ösztöke’ < gör. κεντέω ’szúr, döf’]. A görögben az ’ösztöke’ jelentésből alakult ki a ’körzőeszköz rögzített szára’, majd ebből a ’kör középpontja’ jelentés.  ≋  Megfelelői: ném. Zentrum; fr. centre, centrum; stb.: ’centrum’.  ∼  Ugyanebből az etimonból keletkezett szavak: centrizmus ’a bal- és jobboldali irányzatok egyensúlyának megteremtésére törekvő politikai irányzat’  (1948: Sándor K.: IdSz.); centrista ’a centrizmusra jellemző, ill. azt követő’  (1951: Terényi: IdSz.); a magyarba nemzetközi szóként főleg német közvetítéssel kerültek át, a centrista orosz közvetítéssel is; vö. ném. Zentrismus, Zentrist; or. центризм, центрист: ’centrizmus’, ’centrista’. – Idetartozik még: centíroz ’‹forgó alkatrészt, pl. gumiabroncsot› kiegyensúlyoz’  (1939: PestiH. 1939. márc. 12.: 27 ); ez a centríroz ’ua.; egy adott központhoz igazít’  (1880: Thanhoffer: Mikroskop 59) [< ném. zentrieren ’ua.’] alapján keletkezett téves ejtéssel.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ centrális, centrifuga