centrális A: 1757 Centralis (MNy. 64: 350); 1803 centrális (D. Éltes: FrSz. 43) J: ‹mn› 1757 ’központi | zentral’ (↑) | ‹fn› 1877 ’(kör)átmérő | Durchmesser’ (Keresztesi: Mat. 69)

centralizál A: 1811/ centralizáltatott [sz.] (Nszt.) J: ’központosít | zentralisieren’

A szócsalád időrendben korábbi tagja, a centrális latin jövevényszó. |  ≡  Lat. centralis ’középen levő’ [< lat. centrum ’középpont’; vö. →centrum].  ≋  Megfelelői: ném. zentral; fr. central; stb.: ’centrál’.  ⌂  A magyar szóvégi s-hez vö. →brutális stb.

A centralizál nemzetközi szó. |  ≡  Vö. ném. zentralisieren; ang. centralize; fr. centraliser; stb.: ’centralizál’. A francia nyelvi hatás által vált elterjedtté.  ⇒⌂  A magyarba főleg a német nyelvből került.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartoznak: centralizáció  (1838/: NSz.); centralista [fn és mn is]  (1863: NSz.); centralizmus  (1887: NSz.).  ⇒⌂  A magyarba nemzetközi szóként főleg német közvetítéssel került.  ⌂  A centrálé ’átmérő’  (1857: Keresztesi: Mat. 69), ’erőmű’  (1938: Pávó: IdMűszSz.) a ném. Zentrale ’ua.’ szóból származik.

☞ EtSz. cëntrum a.; TESz. centrálé a. is; EWUng.→ centrum