cementíroz ∆ A: 1818 czémentirozás [sz.] (NSz.); 1865 cementirozni [sz.] (Babos: KözhSzt. cement a.) J: ’megedz 〈acélt〉; finomít 〈aranyat〉 | härten 〈Stahl〉; abfeinen 〈Gold〉’

cementál A: 1873 czementálva [sz.] (Természet 1873. máj. 1.: 117) J: 1 1873 ’timsóval és vasszulfáttal fát bevon, tűzállóvá tesz | Holz imprägnieren, feuerfest machen’ (↑); 2 1890–1892 ’tisztít; finomít | reinigen; abfeinen’ (NSz.); 3 1891 ’(meg)acéloz, (meg)edz | stählen’ (Füredi: IdSz.); 4 1891 ’felületét cementtel bevonva megerősít vmit | mit Zementbezug verstärken’ (Füredi: IdSz.)

A szócsalád alapja, a cementíroz német jövevényszó. |  ≡  Ném. zementieren ’fémet finomít, edz’ [< ném.  (kfn.) zement ’arany finomításához használt por’; eredetéhez vö. →cement¹].  ≋  Megfelelői: szbhv. cementirati; cseh cementovati; stb.: ’cementál’.

A cementál származékszó. |  ⌂  A cementíroz-ból keletkezett képzőcserével; vö. →blamíroz, →flangíroz stb.

☞ MNy. 11: 162; TESz. cementál a.; EWUng.→ cement¹