celebrál A: 1592 celebráltak (MNy. 75: 384) J: 1 1592 ’ítéletet hoz; határoz | ein Urteil fällen; beschließen’ (↑); 2 1595 ’misézik | Messe lesen’ (ItK. 87: 153); 3 1599 ’ünnepélyesen végbevisz | feierlich veranstalten’ (SzT. celebráltat a.); 4 1600 k. ’ünnepélyes keretek közt kibocsát 〈oklevelet〉 | feierlich ausgeben 〈Urkunde〉’ (NytudÉrt. 44: 43); 5 1670 ’ünnepel | feiern’ (SzT. celebráltatik a.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. celebrare ’gyakran, többedmagával látogat; ünnepel; ünnepélyesen végbevisz’, (k.), (e.) ’végrehajt, elvégez; misét mond’, (h.) ’közösen meglátogat; (meg)dicsér; (fel)szentel’ [< lat. celeber ’sokak által látogatott; ünnepélyes; ismert’]. ≋ Megfelelői: ném. zelebrieren; fr. célébrer; stb.: ’misét mond; ünnepélyesen végbevisz’.
☞ TESz.; EWUng.