cél A: 1456 k. chelba (SermDom. 1: 308); 1541 czil (NySz.); 1571 czélyre [?✐] (Nyr. 30: 428) J: 1 1456 k. ’versenycél; célpont | Wettbewerbsziel; Zielpunkt’ # (↑); 2 1456 k. ’jelkép | Symbol’ (SermDom. 2: 221); 3 1552 ’határ; vég | Grenze; Ende’ (Heltai: Dial. H1a); 4 1571 ’rendeltetés | Bestimmung, Zweck’ # (↑); 5 1577 ’viadal | Kampf’ (KolGl.); 6 1585 ’tárgy, amelyre vmely tevékenység stb. irányul | Gegenstand, worauf sich eine Tätigkeit richtet’ (Cal. 717 [ɔ: 713]); 7 1627 ’szándék | Absicht’ # (NySz.) Sz: céloz 1639 czilozo [sz.] ’megcéloz, irányoz | zielen’ (MNy. 79: 509); 1683 elczélzott, czélozok ’utal vmire | auf etw anspielen’ (NySz.) | célzás 1702 Czélozás [sz.] (NySz.) | célzat 1776 Czélozat (Márton J.: MNSz.–NMSz. Anspielung a.) | céltalan 1789 tzélatlan (Nszt.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (k.-ném.), (R.) zel ’elérendő végpont; rendeltetés; szándék, terv; (fizetési) határidő; határ, vég’, (R. f.-ném.) zil, ziel ’ua.’, (h. kor. úfn.) ziel ’határ’, czyl tag ’határidő (utolsó napja)’, – ném. Ziel ’az, amire a törekvés, igyekezet irányul; célpont’ [germán eredetű; vö. gót (ga)tils ’(oda)illő, megfelelő, alkalmas’; ang.  (óang.) til ’jó, megfelelő’; stb.].  ≋  Megfelelői: szbhv. cilj; le. cel; stb.: ’cél’.  ⌂  Lehetséges, hogy a szó belseji magánhangzónyúlás a magyarban történt. A szó a lovagi tornajátékok, lövészet, pénzgazdálkodás stb. tárgykörében kerülhetett át.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ -szerű