cégér A: 1470 chegere [?□] (SermDom. 2: 331); 1549 częgęre (MNyTK. 8: 12); 1604 Tzeger (Szenczi Molnár: Dict. Sígnum a.); 1604 Tzéger (Szenczi Molnár: Dict.); 1669 cségérjére [?✐] (NySz.); nyj. cégër (ÚMTsz.); cőgér (MTsz.) J: ‹fn› 1 1470 ’(ismertető)jel | (Kenn)zeichen’ (↑); 2 1540 ’foglalkozást jelző jelképes tárgy | Aushängeschild; Wirtshausschild’ # (OklSz.); 3 1568 ’szégyenoszlop | Pranger’ (NySz.); 4 1862 ’szégyen | Schande’ (CzF.) | ‹mn› 1863 ’csúnya; becstelen | häßlich; ehrlos’ (Kriza [szerk.] Vadr. 358) Sz: cégéres 1568 Czegeres ’hírhedt, rossz hírű | berüchtigt’ (NySz.)
Német (k.-ném.) jövevényszó. | ≡ Ném. (h. kor. úfn.) czeger ’mutató; mutatóujj; útjelző tábla; vendégfogadó kiakasztott ismertetőjele; jel, jelölés; stb.’, (k.-frank) zēͅgēͅr ’ua.’, (szász E.) zēgər ’cégér, cégtábla’, – ném. Zeiger ’mutató’ [< ném. zeigen ’(meg)mutat, jelez vmit; stb.’]. ⌂ A főnévi 3., 4. jelentés a régi magyar büntetőjog emléke: a vétkes nyakába akasztott bűnjelre vagy vétséget tartalmazó szégyentáblára utal. A cégéres származék jelentése is ezzel függ össze. A melléknévi jelentés a főnévi 4. jelentésen alapul.