cédrus A: 1395 k. cedrus fa (BesztSzj. 913.); 1416 u./¹ cedros (BécsiK. 310); 1585 Czédrus fából (Cal. 176); 1816 Cedruszfa (NSz.) J: 1 1395 k. ’melegebb éghajlatot kedvelő fenyőféle | Zeder (Cedrus)’ # (↑); 2 1533 ’platán | Platane’ (Murm. 1330.); 3 1533 ’szurokfenyő | Pechkiefer’ (Murm. 1336.); 4 1876 ’akác | Akazie’ (Nyr. 5: 11)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. cedrus ’cédrus; közönséges boróka; cédrusolaj’ [< gör. κέδρoς ’cédrusfa; cédrusolaj’]. ≋ Megfelelői: ném. Zeder; fr. cèdre; stb.: ’cédrus’. ⌂ A magyar szó végi s-hez vö. →ámbitus stb. ∼ Ugyanarra az etimonra megy vissza a (R.) ceder ’ua.’ (1560: NySz.), ez a németből (↑) származik. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. (Kaj) cedruš ’cédrus’.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ citrom