cár A: 1555 zar (Nyr. 91: 78); 1707 czár (NySz.); 1757 Czárus (NSz.) J: 1 1555 ’orosz császár | russischer Herrscher’ (↑); 2 1909 ’bolgár uralkodó | bulgarischer Monarch’ (MNy. 5: 134)
Vándorszó. | ≡ Ném. Zar; fr. tsar; szln. car; le. car; or. цapь: ’cár’. Az oroszból terjedt el [a szlávban a gót kaisar ’császár’ < gör. καῖσαρ ’ua.’ átvétele]. Forrásához vö. →cézár. A cárus változat latinosítás eredménye. ∼ Ugyanerre az etimonra mennek vissza: cárevics ’a cári trón örököse’ (1865 e.: Nszt.) (vö. or. цapeвuч ’ua.’); cárizmus ’a cári rendszer’ (1879: Nszt.) (vö. or. цapuзм ’ua.’).
☞ MNy. 5: 134; EtSz.; TESz.; EWUng.→ cézár