cáp × A: 1560 k. chap (GyöngySzt. 3766.); 1571 cáp [?✐] (Bakos F.: REl. 210); 1632 czapp, czápp (SzT.); 1840 czaf (MNy. 12: 43) J: 1 1560 k. ’herélt hím állat | verschnittenes männliches Tier’ (↑); 2 1571 ’(kecske)bak | (Ziegen)bock’ (↑); 3 1641 ’öreg, szakállas ember | alter bärtiger Mann’ (NySz.)

Román jövevényszó, valószínűleg szlovák közvetítéssel is. |  ≡  Rom. ţap ’kecskebak’; – vö. még szlk. cap ’(kecske)bak; mocskos ember’. A románban bizonytalan eredetű, esetleg a trák-illír szubsztrátum maradványa.  ≋  Megfelelői: albán cap, cjap; újgör. τσάπoς; blg.  (N.) цaп; ol.  (N.) zappe, zappo: ’ua.’.  ⌂  A vlach pásztorkodás szava volt, amely mára az erdélyi regionális magyar köznyelv eleme lett.  ≁  Nem tartozik ide: (R.) cáp ’fülcsap’  (1828: Nszt. cáp² a.), amely orvosi szakszóként nyelvújítás kori tudatos szóalkotás a lat. tragus ’fülcsap, fülszőr’, tkp. ’bakkecske’ mintájára. A latin megnevezés alapja a kecskebak szakálla lehetett.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 805; TESz. cáp¹ a., cáp² a.; Bakos F.: REl. 210; EWUng.