cakó × A: 1394 ? Cakofalva [hn.] (FNESz.); 1565 czakô (NySz.); 1808 ciko (EtSz.) J: ’gólya | Storch’
Egy fiktív tő származékának szófajváltása. | ⌂ Egy -ó képzős folyamatos melléknévi igenév főnevesülése; vö. →bimbó, →rigó stb. A szótő valószínűleg onomatopoetikus eredetű, és összefügg a következő szavakkal: cikákodik (1796: NSz.), cikákol ’köhécsel; fuldokolva köhög’ (1799: Nszt.), (N.) cikog ’ua.’ (MTsz.). ∼ Idetartozik az állattani szakszóként ismert cankó ’‹a lilefélék rendjének egyik családjába tartozó madarak megnevezése›’ (1895: Kiss J.: Mad. 152), amely egy szó belseji n szervetlen járulékhang betoldásával tudatos szóalkotással létrehozott szóhasadás.
☞ MNy. 49: 466; TESz. cankó² a. is, cikákol a. is; EWUng.