cafka × A: 1775 Czofkának (MNy. 58: 108); 1777 Czapka, szapkad, tsaffkaja (MNy. 53: 274); 1782 Czafka (MNy. 52: 90) J: ’ringyó; nő 〈megvető értelemben〉 | Hure; Weib 〈pejor.〉’
Belső keletkezésű, esetleg onomatopoetikus eredetű, kialakulásmódja azonban bizonytalan. | ⌂ Feltehetőleg a cafog (→cappolódik) -a képzős, főnevesült folyamatos melléknévi igeneve, a második nyílt szótagi mássalhangzó kiesésével. A végződése a -ka kicsinyítő képző hatására keletkezhetett. De azzal is lehetséges, hogy a szó a cafog (→cappolódik) tövéből -ka kicsinyítő képzővel keletkezett. A tőhöz vö. még →cáfol. Az alaktanhoz vö. csacska, locska (→locsol) stb. ≂ Tisztázatlan idetartozású: cafka ’‹szénásszekéren› nyomó-/szorítórúd’ (1838: Tsz.).
☞ MNy. 4: 83; TESz.; EWUng.→ cafrang, cappolódik