cafat A: 1831 ? czafat (Kreszn.); 1837 Czafat (NSz.) J: ‹fn› 1 1831 ? ’a ruhára tapadt víz, sár, locs-pocs | Schlamm, Kot am Kleide’ (↑), 1837 ’ua.’ (↑); 2 1838 ’rongy; ruhafoszlány | Lappen; Fetzen’ # (Tzs.); 3 1866 ’húsfoszlány | Fleischfetzen’ (Nszt.); 4 1872 ’ringyó | Hure’ (Nszt.) | ‹mn› 1 1838 ’lompos | schlampig’ (Tsz.); 2 1875 ’hitvány; haszontalan | niederträchtig; nichtsnutzig’ (Nyr. 4: 330); 3 1885 ’feslett, prostituált 〈nő〉 | liederlich, unzüchtig’ (Nszt.)

cafatos A: 1829 czafatos (TudGyűjt. 13/11: 84); 1838 czafantos (Tsz.) J: 1 1829 ’szennyezett, sáros, lucskos | kotig’ (↑); 2 1838 ’rongyos | zerrissen, zerlumpt’ # (Tsz.)

A szócsalád feltehető alapja, a cafat fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő eredetéhez vö. →cáfol. Végződése névszóképző vagy a befejezett melléknévi igenév képzője. Ha a szó eredetileg befejezett melléknévi igenév volt, akkor szófajváltás, főnevesülés történt.

A cafatos talán származékszó. |  ⌂  A cafat-ból keletkezhetett melléknévképzővel. – Ugyanakkor nem zárható ki, hogy a cafatos játszi szóalkotással közvetlenül a tőből keletkezett, a cafat pedig ebből elvonással jött létre. A cafatos 1. jelentése leginkább nyelvjárásokban él.

☞ MNy. 9: 389; EtSz. cafog a.; TESz.; EWUng.→ cáfol, cappolódik, cefet