bűz A: 1233 ? Buzus teluk [sz.] [hn.] (MNy. 67: 426); 1268 byzus [sz.] (OklSz.); 1416 u./¹ bu̇zet (BécsiK. 221); 1531 bewzel (ÉrsK. 350); nyj. büzü, üz (ÚMTsz.) J: 1 1233 ? ’szag; rossz szag | Geruch; Gestank’ # (↑), 1268 ’ua.’ (↑); 2 1495 e. ’rossz hírnév | schlechter Ruf’ (GuaryK. 30); 3 1778 ’rossz jellemtulajdonság kellemetlenül feltűnő jellege | unangenehm auffallende Art einer schlechten Charaktereigenschaft’ (NySz.); 4 1790 ’kellemetlen v. veszélyes helyzet | brenzlige Situation’ (MNy. 36: 201); 5 1861 ’kifutó hely egy labdajátékban | Auslauf in einem Ballspiel’ (MNyszet. 6: 318) Sz: bűzös 1233 ? [hn.] (↑); 1268 (↑) | bűzhödik 1416 u./¹ megbu̇zho̗ttènèc ’rothad, poshad | faulen’ (BécsiK. 204) | bűzölög 1673 buͤzoͤloͤgjoͤn ’bűzlik, rossz szagot áraszt | stinken’ (NySz.) | bűzlik 1836 Bűzlik (Fogarasi: MNZsebsz.)

Vitatott eredetű. | 1 Belső keletkezésű, önállósulással keletkezett. |  ⌂  Az íz-bűz ’íz, ízlés’ ikerszó második tagjának önállósodásával keletkezett (1527 yzeet byzeet ’ua.’  (ÉrdyK. 510)). Az első tag az →íz¹, a második egy ebből, játszi szóalkotással képzett szóalak. Eszerint az ’íz, ízlés’ > ’szag’ jelentésfejlődés a szaglás, ill. az ízlelés metonimikus összefüggésén nyugszik. 2 Iráni jövevényszó. |  ≡  Osz.  (K.) būd ’tömjénfüst’; kperzsa bōd ’szag, illat’; hvárezmi βwδ ’parfüm’; beludzs. bōδ, bōz ’szag, illat’; stb. [?indoeurópai eredetű; vö. óind bṓdhati ’felébred; észrevesz’; gör. πεύϑομαι ’hall, megtud’].  ⌂  A végződéshez vö. →nemez. A vokalizmus szempontjából a magyarázat jelentős nehézségekkel bír. ▣  ⌂  A szó eredeti jelentése ’‹általánosságban› szag, illat’ lehetett.

☞ Munkácsi: ÁKE. 181; Pais-Eml. 351; TESz.; MNy. 64: 142; MSFOu. 151: 256; Ligeti: TörK. 149; EWUng.→ bak-, büdös, büszke, íz¹