bűvös A: 1138/ ? Buus [szn.] (MNy. 32: 132); 1211 Biues [szn.] (PRT. 10: 513); 1405 k. biues (SchlSzj. 2038.); 1519 Býeſbaýoſýth (JordK. 18); 1527 byoͤſſeegghel [sz.] (ÉrdyK. 357); 1578 buͤuoͤs baios (Bornemisza: ÖrdKís. 132); 1584 bwyeos baiosnak (SzT.); 1594 e./ boͤvoͤs (Balassi: Ist. C1Oa) J: ’varázslatos, mágikus | zauberhaft, magisch’ #

bűvöl A: 1416 u./³ búuo̗lo̗ket [sz.] (AporK. 44); 1531 meg bÿwo̗led (ÉrsK. 516); 1538 biuelew [sz.] (Pesti: Nomenclatura R4); 1574 bweltek bayoltak (SzT.); 1582 beoweolest [sz.] (SzT.); 1679 buͤjoͤléssel [sz.] (NySz.) J: ’(el)varázsol, megbabonáz, megigéz | zaubern, behexen’

Török jövevényszó, magyar képzéssel. |  ≡  Vö. ujg. bögü; csag. büyü; CC. bügü; oszm. büyü; stb. ’varázslás, varázslat’, a CC.-ban ’bölcs’ jelentésben.  ≋  Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatóak.  ⌂  Kiindulási alakja: *büγü. Végződése: -s névszóképző, ill. -l igeképző. A toldalék nélküli bű szó ’varázslás, varázslat’ jelentéssel (vö. [7/1]-es tőtípus) már a korai összetételekben is előfordul (vö. →bűbáj), de önálló szóként jóval később adatolható; vö. (1808: Sándor I.: Toldalék). A nyelvújítás korában másodlagos elvonással jöttek létre az alábbi összetételek: bűvszer ’varázsszer’ ( (1835: Kunoss: Gyal. Talisman a.); bűvkör ’hatókör, bűvkör’  (1841: NSz.).

☞ MNy. 3: 108; Gombocz Z.: BTLw.; Doerfer: TE. 1: 234; TESz.; Ligeti: TörK. 271; EWUng.→ bölcs, bűbáj, bűvész