bükk A: 1086 bik zadu [hn.] (Györffy: DHA. I: 252); 1138/ ? Bucu [szn.] (MNy. 32: 56); 1193 bigfa (MNL (OL) Dl. 27); 1208/ Bucuerem [hn.] (OklSz.); 1221/ Bicc [hn.] (VárReg. 99.); 1655 buͤkk (NySz.) J: 1 1086 ’bükkfákból álló erdő | Buchenwald’ (↑); 2 1193 ’sima, hamuszín törzsű, tojásdad levelű, makktermésű erdei fa | Buche (Fagus silvatica)’ # (↑) Sz: bükkös 1291 Bykes [hn.] (OklSz.)

Valószínűleg jövevényszó, de az átadó nyelv bizonytalan. |  ⌂  A bükkfa elterjedési területe a Königsberg–Duna-delta vonalától nyugatra húzódik, ezért a magyarság csak a honfoglalás idején ismerkedhetett meg vele. – A korábbi magyarázatok nem meggyőzőek.  ∼  Idetartozik: bikkfanyelvű ’rossz magyarsággal v. rossz hangzású nyelvet beszélő’  (1890 k.: ÚMTsz.) összetétel; ez a bikk  (↑) változat + →fa + -nyelvű ’nyelvű’ (→nyelv) tagokból áll és azon a hasonlóságon alapul, hogy a hibás, csúnya vagy érthetetlen beszélő nyelve, ill. beszéde merev, hajlíthatatlan mint a bükkfa; vö. botnyelv ’érthetetlen nyelv, zagyva beszéd’  (1838: Tsz.); (N.) fanyelvű ’akadozó nyelvű, karattyoló’.

☞ EtSz.; Nyr. 62: 25; NyK. 49: 283; Kniezsa: SzlJsz. 805; TESz. bükkfanyelvű a. is; EWUng.