buzogány A: 1424 buzgan (OklSz.); 1430 Buzogwan (OklSz.); 1449 Bozoganyosch [sz.] [szn.] (MNy. 8: 227); 1453 Bwzoganus [sz.] [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 317); 1491 Bozdogan (OklSz.); 1510/ bodzogánt (MNy. 79: 509); 1518 bozdwgan (OklSz.); 1548 bozgany (OklSz.); 1572 Bwʒoganÿ (ZsélyiSzj.); 1604 hazgány [ɔ: bazgány] (Szenczi Molnár: Dict. Aclides a.); 1699 buzugány (SzT.); 1710 k. búzdogány (SzT.); 1734 bozzogány (NSz.); nyj. bozëgān, buzdigány (ÚMTsz.) J: 1 1424 ’bunkós fegyver; bunkósbot | Streitkolben; Knotenstock’ (↑); 2 1775 ’növényi buga | Rispe’ (Nszt.); 3 1875 ’palack alakú tornaszer | Keule 〈Turngerät〉’ (Bánhidi: Sportny. 217)

Jövevényszó különböző török nyelvekből. |  ≡  A d nélküli változatok valószínűleg kun eredetűek; ezek melléknéviigenév-képzős származékszavak (*buzγan) lehetnek [< török *buz- ’összetör, elpusztít’; vö. kök-török buz-; ujg. buz-; CC. buz-; stb.: ’ua.’]. Vö. még ujg. bazγān ’kalapács’; a jelentéstanához vö. verő (→ver). A háromszótagú változatok a buzgán-ból keletkeztek vagy a buzdogány hatására vagy a →buzog hangalakjának hatására. A d-s változatok az oszmánból, és valószínűleg egy déli szláv nyelvből is származhatnak; vö. oszm. bozdoğan ’vasbuzogány’; – vö. még blg. бoздyгaн; szbhv. buzdohan, buzdovan: ’bunkó, buzogány’.  ≋  Megfelelője: rom. buzdugan ’ua.’.  ≂  A Buzkan  (1333: NyK. 46: 133) feltehetőleg egy kun személynév.  ⌂⇒  A cseh buzogan, buzdygan ’bunkó, buzogány’ és a szlk. buzogáň, buzdogáň ’ua.’ esetleg a magyarból valók.

☞ NyK. 46: 133; Kniezsa: SzlJsz. 803; TESz.; TDK. 413: 322; Kakuk: ÉlOsm. 78; Ligeti: TörK. 250; EWUng.