buzog [1] A: 1327/ Buzgow [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 606); 1372 u./ buʒgoſagat [sz.] (JókK. 8); 1493 k. bwʒogyanak (FestK. 374); 1531 ky bwzzwk wala (ÉrsK. 335); 1784 buzongok (Baróti Szabó: KisdedSz. 11) J: 1 1327/ ? ’ömlik | sprudeln; quellen’ # (↑); 2 1493 k. ’ua.’ (↑); 3 1372 u./ ’igyekszik, buzgólkodik | sich beeifern’ (↑); 4 1456 k. ’pezseg, forr | wallen’ (SermDom. 1: 320); 5 1791 ’áraszt | strömen lassen’ (NSz.) Sz: buzgó 1327/ [hn.] ’duzzadó, serkenő | quellend’ (↑); 1460 k. ’igyekvő, serény, szorgos | eifrig’ (JászGl. 10.) | buzgóság 1372 u./ (↑) | buzgóságos 1495 e. buʒgoſagos (GuaryK. 56) | buzgólkodik 1775 buzgólkodóknak [sz.] (NSz.) | buzgalom 1813 buzgalom (Szily: NyÚSz.) | buzgár 1825 buzgárt ’fodrozódó vízfelület, örvény | Wasserwirbel’ (Bálint: SzegSz. 1: 203); 1928 ’árvédelmi töltés mentett oldalán felfakadó víz | Qualmwasser’ (TechnLex. 2: 408)

buzdul A: 1372 u./ kÿ buʒdoluan [sz.] (JókK. 68); 1531 bozdwlasokthwl [sz.] (ÉrsK. 288); 1578 fel buzdul (Bornemisza: ÖrdKís. 118) J: 1 1372 u./ ’ömlik | sprudeln’ (↑); 2 [főleg fel~] 1531 ’lelkesedik | sich begeistern’ # (↑); 3 1585 ’(fel)forr | aufwallen’ (Cal. 904)

buzdít A: 1621 Megbuzditom (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1621 ’forral | seiden 〈trans.〉’ (↑); 2 1708 ’serkent, feltüzel, késztet vkit vmire | aneifern’ # (Pápai Páriz: Dict. Affectus a.); 3 1799 ’bátorít | ermutigen’ # (NSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség; ugor kori tő, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (AK.), (Szo.) pāsγ-; osztj.  (V.) pasəγ-: ’csepeg’ [ugor *pᴕśɜ- vagy *pᴕćɜ- ’csepeg, bugyog’].  ⌂  A magyar szó eleji b-hez vö. →bal. A szó belseji, rendhagyó z-megfelelő bizonyosan a szó hangutánzó-hangfestő eredetével magyarázható. Végződése különböző igeképzők. – A buzgár nyelvújítási származékszó.

☞ FUF. 11: 266; AAPJ. 17: 13; MSzFE.; TESz. buzgár a. is; EWUng.→ , túl-, vak-, zubogUN UEW. № 1834