búvár A: 1533 Buuar (Murm. 1072.); 1550 k. buar (KolGl.); 1673 bujár (NySz.) J: 1 1533 ’egy fajta madár | Art Vogel’ (↑); 2 1550 k. ’víz alatti munkára, megfigyelésre kiképzett, az ahhoz szükséges felszerelést viselő személy | Taucher’ # (↑); 3 1577 ’〈különféle víziszárnyasok megnevezéseként〉 | 〈zur Benennung versch. Wasservögel〉’ (KolGl.); 4 1768 ’kutató | Forscher’ (MNy. 5: 38) Sz: búvárkodik 1604 buarkodom (Szenczi Molnár: Dict. Vríno a.) | búvárol 1832 búvárlani [sz.] (MNy. 4: 253) | búvárlat 1844–1845 buvárlat (Nszt.)

Származékszó. |  ⌂  A búv- tőből (amely a →bújik tőváltozata) jött létre -ár névszóképzővel. Az 1. jelentés keletkezésének oka nem világos.  ⌘  A származékszók részben nyelvújítási termékek.  ∼  Idetartozik a (R.) búvál ’vízbe merül, alámerül’  (1590: Szikszai Fabricius: LatMSzj. 78) ige. Ez vagy szintén a búv- tőből való -ál gyakorító képzővel, vagy pedig a búvárol  (↑) származékigére vezethető vissza -rl > -ll > -l változással; vö. →abál. Az utóbbi lehetőség azt feltételezné, hogy a búvárol ige évszázadokkal régebbi a szótörténetben adatoltnál.

☞ EtSz. bújik a.; TESz.; EWUng.→ bújik