bútor A: 1786 bútorok (NSz.); 1792 butor (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1820 bújtornak (Nyr. 23: 479); 1862 bútr-ot (CzF.) J: 1 1786 ’szoba- stb. berendezési tárgy, bútor | Möbel’ # (↑); 2 1792 ’batyu; poggyász | Bündel; Gepäck’ (↑) Sz: bútoroz 1803 kibútorozni [sz.] (Szily: NyÚSz. 425) | bútorzat 1835 bútorzat (Szily: NyÚSz. 32) | összebútorozik 1990 összebútorozni [sz.] ’összeköltözik vkivel | zusammenziehen mit jmdm’ (MSzó 1990. júl. 26.: 12)

Vitatott eredetű. | 1  ⌂  Belső keletkezésű, a →bugyor-ból keletkezett szóhasadással. 2 Déli szláv vagy keleti szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. batara, batar, batura ’fűzfakosár’, (Kaj), (dalm.) ’teher, köteg’; szln. butara, butora ’köteg’; or.  (N.) бýmop, бýmopь ’cókmók, cucc’; ukr.  (N.) бymópa, бýmpa ’köteg; élelem, élelmiszer’ [az eredetéhez esetleg vö. →batyu].  ⌂  A szó alaktani szempontból esetenként a [4]-es tőtípusnak megfelelően viselkedik (1862: ↑).

☞ EtSz.; Grétsy: Szóhas. 130; TESz.; MNy. 81: 458; EWUng.→ batyu, bugyor