buta A: 1199 ? Buhta [ɔ: Butha] [szn.] (MNL (OL) Dl. 200618); 1577 buta (KolGl.); 1777 búta (NSz.) J: 1 1577 ’lefelé hajló, kajla | abwärts gebogen’ (↑); 2 1645 ’ostoba | dumm’ # (CorpGr. 323); 3 1665 ’tompa | stumpf’ (Nyr. 35: 264); 4 1793 ’vaskos, durva, otromba | derb’ (NSz.); 5 1799 ’nehéz; sűrű | schwer; dicht’ (NSz.); 6 1802 ’vak; kiszámíthatatlan | blind; unberechenbar’ (NSz.) Sz: butáskodik 1668 butáskodónak [sz.] (NySz.) | butul 1708 elbutúl (Pápai Páriz: Dict. Torpeſco a.) | butít 1784 butítom (Baróti Szabó: KisdedSz. 10) | butácska 1825 butácska (Nszt.) | butus 1900 butus ’tompa | stumpf’ (ÚMTsz.); 1902 Butus ’butácska | Dummerl’ (Nszt.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A konkrét jelentések lehetnek az eredetibbek. ⌂⇒ A magyarból: szln. butast; rom. (N.) butác: ’tompa; buta, ostoba’.
☞ EtSz.; SzegFüz. 2: 52; TESz.; EWUng.