buszma × A: 1787 buszmán (NySz.); 1792 buzma (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: 1 1787 ’bamba; nehézkes | tölpelhaft; schwerfällig’ (↑); 2 1789 ’kevély, felfuvalkodott | hochmütig, aufgeblasen’ (NySz.)
Származékszó egy relatív fiktív tőből. | ⌂ Az -m mozzanatos képzős relatív tő a (N.) buszmog ’ímmel-ámmal csinál vmit’ (MTsz.) igével és a →piszmog-gal függ össze. Végződése -a (folyamatos) melléknévi igenévképző; hangtanához vö. szuszma (→szuszog). A 2. jelentés feltehetőleg a →büszke hatására keletkezett. ∼ Idetartozik: buszmáta ’esetlen, otromba, tökkelütött’ (1645: NyF. 30: 28); böszme ’ua.’ (1832: Nszt.); boszmók ’ua.’ (1894: Nyr. 23: 47); (N.) böszmett ’ua.’ (MTsz.); (N.) buszmát ’ua.’ (ÚMTsz.).
☞ EtSz. böszme a.; TESz.; EWUng.→ piszmog