burján × A: 1343 ? Burian [szn.] (MNy. 10: 39); 1457 Bwryanus [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 339); 1568 burianboly (SzT.); 1598 búryant (SzT.); 1717 gurjángott (MNy. 75: 255); 1735 Burjanyokat (SzT.); 1805 burjákban (NSz.); 1808 Borján (Sándor I.: Toldalék); 1841 burnya (MTsz.); nyj. burgying (Nyr. 27: 412); burihán (ÚMTsz.) J: 1 1457 ? ’bozót | Gestrüpp’ (↑), 1568 ’ua.’ (↑); 2 1457 ? ’dudva, gaz, gyom | Unkraut’ (↑), 1598 ’ua.’ (↑); 3 1769 ’gyógynövény | Heilkraut’ (SzT.)

burjánzik [1] A: 1831 burjánzani [sz.] (NSz.); 1833 burjánzik [▽] (NSz.); 1907 burjánozhat [sz.] (Nszt.) J: 1 1831 ’elterjed, elharapódzik | um sich greifen’ (↑); 2 1840 ’〈gyom, gaz〉 dúsan nőve más növények rovására terjeszkedik | wuchern 〈Unkraut〉’ (Nszt.)

A szócsalád alapja, a burján szláv, esetleg bolgár vagy szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Blg. бypeн, (N.) бýpян ’gyom, gaz; gyógynövény’; szbhv. burjan ’földi bodza’; – szlk. burina, (N.) buran, buraň ’gyom, gaz’; or. бypьян ’ua.’; stb. [tisztázatlan eredetű].  ≋  Megfelelői: rom. buruianǎ ’ua.’.  ⌂  A burja változat a határozóragnak felfogott szóvégi n elhagyásával keletkezett.  ∼  A (N.) buruján ’ua.’  (EtSz.) valószínűleg külön átvétel a románból.  ⌂  A burjánzik a burján -z képzős származéka.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 113; TESz.; EWUng.