bunyó A: 1917 bunyó (Kabdebó: Jassz.); 1957 punyó (Bálint: SzegSz.) J: 1 1917 ’verés; verekedés | Prügel; Prügelei’ (↑); 2 1942 ’ökölharc, ökölvívás 〈mint sport(ág)〉 | Faustkampf’ (Bánhidi: Sportny. 217); 3 1957 ’pofon | Ohrfeige’ (↑) Sz: bunyózik 1917 bunyózni [sz.] (MNy. 13: 60)
Valószínűleg olasz jövevényszó. | ≡ Ol., (vel.) pugno, (ver.) pugn ’ököl, ökölcsapás’ [lat. pugnus ’ua., egy teli marokkal vmiből’]. ⇒⌂ A magyarba feltehetőleg az olasz sportnyelvből került. ⌂ Argó színezetű elemből vált a bizalmas köznyelv részévé. ⚠ Hangutánzó-hangfestő magyarázata kevésbé valószínű. ≂ A (N.) bunyu ’barack ‹gyerekfejre›’ (1896: Nyr. 25: 384) idetartozása tisztázatlan.
☞ MNy. 28: 85; TESz. bunyó¹ a.; ÉFOu. 15: 397; Nyr. 108: 97; EWUng.→ punktum