bunkó A: 1585 bonkos [sz.] (Cal. 952); 1741 bunkós [sz.] (NySz.); 1756 Bünkös [sz.] (OklSz.); 1792 Bankó (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1801 buntykósok [sz.] (NSz.); 1833 Binkó (Kassai: Gyökerésző 1: 250) J: ‹fn› 1 1585 ’csomó; bütyök | Knoten; Gelenkknorren’ (↑); 2 1741 ’a bot vastag, súlyos feje | Kolben’ (↑); 3 1767 ’bunkósbot; döngölő, sulykoló eszköz | Knotenstock; Stampfer’ # (Pápai Páriz–Bod: Dict.); 4 1822 ’vminek a magja, lényege, veleje | Kern, Wesen’ (NSz.); 5 1838 ’durvaság, gorombaság | Grobheit’ (NSz.); 6 1898 ’elégtelen iskolai érdemjegy | Note »ungenügend«’ (Dobos: DiákSz.); 7 1972 ’neveletlen, faragatlan fickó, fajankó | Lümmel, Lackel’ # (ÉKsz.) | ‹mn› 1935 ’műveletlen, ill. modortalan(ul viselkedő) 〈ember〉 | ’ # (Nszt.) Sz: bunkóz 1833 búnkózni [sz.] ’bunkóval üt, leüt vmit, vkit | ’ (Sokféle 1833. febr. 5.: 77); [főleg le~] 1842 bunkózzák ’durván vádol, hibáztat, szemrehányást tesz | grob tadeln’ (Nszt.); 1986 nem "bunkóztam le" ’vkit bunkónak, neveletlennek, faragatlannak nevez | ’ (Kortárs 10: 79)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A változatok és a jelentések részben a →butykó és bütykő (→bütyök) hatására is mutathatnak. A bünkő változat hangrendi átcsapással keletkezett.  ⚠  A →bog szócsaládjával való összefüggése nem meggyőző.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.