bumli A: 1875 bumlizás [sz.]; bumlizók [sz.] (PécsiF. 1875. ápr. 24.: [1]); 1888 bumlizni [sz.] (NSz.) J: 1 1875 ’kószálás | Bummeln’ (↑); 2 [jelzői értékben is] 1893 ’személyvonat | Bummelzug’ (Nszt.) Sz: bumlizik 1888 ’kószál | bummeln’ (↑)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Bummel ’céltalan kószálás, őgyelgés, bandukolás’ [hangutánzó-hangfestő]. ⌂ A 2. jelentés a bumlivonat ’mindenhol megálló, lassan haladó vonat’ (1959: ÉrtSz.) összetételből való önállósulás útján alakult ki, a ném. Bummelzug ’ua.’ részfordításaként. A -li végződéshez vö. →cetli, →hecsedli stb.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.