bumeráng A: 1864 bumeranggal (BpSzemle 20: 332); 1874 bumeránggal (Nszt.) J: 1 1864 ’hajlított hajítófegyver, amely találat híján visszarepül elhajítójához | Bumerang’ (↑); 2 1960 ’visszaütő, a hangoztatójára visszaszálló sértés, vád v. érv | auf den Urheber zurückfallende Beleidigung, Anschuldigung od. Behauptung; wiederkehrender Gedankengang’ (Nszt.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Bumerang; ang. boomerang; fr. boumerang; stb.: ’bumeráng’, az amerikai angolban és a franciában ’visszafelé elsült mesterkedés, próbálkozás’ jelentésben is. Az európai nyelvekben az angol terjesztette el [< ausztrál (Port Jackson) wo-mur-rāng, (kamilaro) bumarin: ’bumeráng, visszatérő buzogány’]. ⇒⌂ A magyarba főleg a német közvetítette.
☞ TESz.; EWUng.