bukszus A: 1332–1387 Buksus (SoprSz. 61: 93); 1416 u./¹ Buxuſra (BécsiK. 264); 1910 Bukszus (Kursinszky: LatJsz.) J: 1 1332–1387 ’puszpáng | Buchsbaum’ (↑); 2 1416 u./¹ ’puszpángból készített írótábla | Schreibtafel aus Buchsbaumholz’ (↑)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. buxus ’puszpáng, bukszus; puszpángfából készített fuvola, írótábla stb.’ [< gör. βύξος ’ua.’]. ≋ Megfelelői: ném. Buchs; fr. buis; stb.: ’puszpáng, bukszus’. ⌂ A korai változatok szó belseji ejtése minden bizonnyal ks volt, ami a hazai latin egyik jellegzetessége. A ksz-vel hangzó alak másodlagos, amely a klasszicizáló latin, ill. a német kiejtésen alapul; vö. →iksz, →pikszis stb. A szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →árkus stb. – Más megnevezése: →puszpáng.
☞ NytudÉrt. 38: 178; TESz.; EWUng.→ boksz², buksza, pikszis, puska, puszpáng