bújik [2/1] A: 1138/ ? Buduſov [sz.] [szn.] (MNy. 32: 134); 1372 u./ budoſnac [sz.] (JókK. 114); 1495 e. buec [▽] (GuaryK. 64); 1512 k. buuek (WeszprK. 49); 1519 k. le botatvan [sz.] (DebrK. 311); 1548 le buyc (SzZsolt. 8b); 1566 Bebúiéc (NySz.); 1809 buj (Nszt.); 1864 e. búv (Nszt.); nyj. búll (ÚMTsz.) J: 1 [ma főleg el~ik] 1372 u./ ? ’elrejtőzik | sich verbergen’ # (↑), 1495 e. ’ua.’ (↑); 2 1512 k. ’belehatol vmibe | hineindringen in etw’ # (↑); 3 1575 ’merül | tauchen’ (Heltai: Krón. 35b); 4 1616 ’vmibe elmerül, mélyed | sich in etw vertiefen’ # (NySz.); 5 [főleg bele~ik] 1748 ’magára ölt vmit | schlüpfen 〈in ein Kleidungsstück〉’ # (NySz.); 6 [főleg ki~ik] 1785 k. ’kel 〈növény〉 | aufgehen 〈Pflanze〉’ # (↑) Sz: bujdosik 1138/ ? [sz.] [szn.] (↑); 1372 u./ ’távoli helyen elrejtőzködik | sich (an fernem Ort) verbergen’ (↑); 1560 k. [sz.] ’menekül | flüchten’ (GyöngySzt. 2690.) | bujdosó 1138/ ? [szn.] (↑); 1416 u./¹ ’száműzött, elűzött személy | Verbannter’ (BécsiK. 194) | bújás 1495 e. buaſnac ’〈a bújik igével kifejezett cselekvés〉 | das Sichverstecken’ (GuaryK. 65) | bujdokol 1577 búdoklanÿ [sz.] ’bujkál, rejtőzködik | sich verbergen’ (KolGl.) | bujkál 1636 bujkál ’menekülve rejtőzködik | flüchten, sich verborgen halten’ (NySz.) | bújócska 1794 búvótskát ’egy fajta gyermekjáték | Versteckspiel’ (Nszt.) | bújócskázik 1848 Búvócskázik ’megbújik vhol 〈állat〉 | sich verstecken 〈Tier〉’ (Nszt.); 1895 bujócskázik ’bújócska elnevezésű gyermekjátékot játszik | Versteck spielen’ (BpHírlap 1895. máj. 30.: 3) | kibúvó 1844 kibúvónak ’ürügy, kifogás | Vorwand’ (PestiH. 1844. szept. 5.: 612); 1867 ’kiút, egérút | Ausweg’ (NSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. finn puke- ’(fel)öltöztet’; észt puge- ’mászik; bújik’ [fgr. *puke- ’mászik’].  ⌂  Az egyeztetésnek kisebb hangtani nehézségei vannak. A szó eleji fgr. *p ~ m. b megfeleléshezhez vö. →bal. A tő végi v vagy az ősm. γ hangból keletkezett, vagy ugyanúgy hiátustöltő szerepű, mint az ugyanebben a helyzetben álló j.  ∼  Idetartozik a bújócská-nak megfelelő búvóska  (1792: Nszt. bújóska a.), amely az -s melléknévképzővel ellátott folyamatos melléknévi igenévhez kapcsolt kicsinyítő képzővel jött létre; vö. még bújós ’bújócska’  (1806: MTsz.).

☞ EtSz.; NyK. 64: 62; TESz.; UEW. 401; EWUng.→ bujt¹, búvár, lebujUN UEW. № 809