buga² × A: 1775 Buga (MNy. 58: 108); 1782 Búga (Nyr. 32: 401); 1840 guba (MTsz.) J: ‹fn› 1 1775 ’ökör | Ochse’ (↑); 2 1807 ’szarvatlan marha | hornloses Rind’ (Nszt.) | ‹mn› 1 1785 ’tompa 〈szarv〉 | abgestumpft 〈Horn〉’ (MNy. 65: 229); 2 1833 ’ostoba 〈ember〉 | dumm 〈Mensch〉’ (Kassai: Gyökerésző 1: 375); 3 1838 ’szarvatlan | ungehörnt’ (Tsz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A guba alakváltozat hangátvetéssel jött létre. ≁ A Buga [szn.] (1215/: VárReg. 280.) adattal való összefüggése szótörténeti okok miatt kevésbé valószínű. Ez a személynév kun jövevényszó lehet; vö. CC. boγa, buγa ’bika’ (→bika).
☞ MNy. 3: 107; Herman: Pászt. 454; TESz.; EWUng.