buga¹ × A: 1215/ ? Buga [szn.] (VárReg. 280.); 1470 k. Bwga (CasGl. 40.); 1759/ bogája (NySz.); 1825 búga (Nszt.) J: 1 1470 k. ’gubacs | Gallapfel’ (↑); 2 1643 ’toktermés; toboz | Kapselfrucht; Tannenzapfen’ (NySz.); 3 [szem ~́ja] 1683 ’szemgolyó | Augapfel’ (Nyr. 40: 113); 4 1702 ’gubó 〈hernyóé〉 | Kokon’ (NySz.); 5 1807 ’növény bogos feje, gömb- v. kúpalakú összetett virágzat | Rispe’ (Nszt.); 6 1825 ’csomóba kötött len v. kender | Lein- od. Hanfbündel’ (↑); 7 1879 ’fémtuskóból hengerelt féltermék | Metallbarren’ (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A (R.) bug (→bog) ’csomó, görcs, bütyök’ szóból jött létre -a kicsinyítő képzővel. A jelentések metaforikusan keletkeztek az eredeti 1. jelentés alapján. Az 5. jelentés a növénytani szaknyelvben jött létre. A 7. jelentés kohászati műszóként használatos.  ∼  Idetartozik a (N.) bugó ’mákgubó’  (ÚMTsz.), amely ugyanabból az alapszóból keletkezett -ó kicsinyítő képzővel.

☞ MNy. 8: 119; TESz. buga³ a. is; EWUng.→ bog