búcsú A: 950 k. ? βουλτζοῦ [szn.] (ÓMOlv. 10); 1211 ? Bulchou [szn.] (PRT. 10: 514); 1234/ Buchud [sz.] [szn.] (VárReg. 127.); 1372 u./ bolcʒoÿaual (JókK. 39); 1495 e. buւu (GuaryK. 67); 1512 k. el bulczuzas [sz.] (WeszprK. 43); nyj. búsú (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’engedély | Erlaubnis’ (↑); 2 1495 e. ’bűnbocsánat | Ablaß’ (GuaryK. 66); 3 1512 k. ’búcsúvétel | Abschied’ # (WeszprK. 113); 4 1566 ’búcsújárás, zarándoklat | Wallfahrt’ (Heltai: Fab. 71); 5 1803 ’templomszentelés ünnepe | Kirchweihfest’ # (Márton J.: MNSz.–NMSz. Kirchmesse a.) Sz: búcsúztat 1510 bulchuztatot ’útjára bocsát | jn verabschieden’ (MargL. 84) | búcsúzik 1512 k. ’elköszön | sich verabschieden’ (↑) | búcsús 1520 buchus ’búcsúra vonatkozó | auf ein Kirchweihfest bezüglich’ (PozsK. 25); 1789 ’búcsún résztvevő személy | Teilnehmer an einem Kirchweihfest’ (NSz.) | búcsúzkodik 1842 bucsuzkodik ’(hosszasan) elköszön | (lange) Abschied nehmen’ (Nszt.)

Csuvasos típusú ótörök jövevényszó. |  ≡  Ujg. bošuγ ’felmentés, elbocsátás’; Kāšγ. bošuγ ’egy követnek kiadott engedély a visszatérésre v. távozásra és a követi ajándék’; CC. bošaq ’bűnbocsánat’, bošov ’felmentés, mentesség’ [az eredetéhez vö. →bocsát].  ⌂  A magyarba átkerült alak a *bošaq vagy *bošuq volt; a szó végi magánhangzókhoz vö. →apró, →ocsú stb. Az affrikálódáshoz és a szervetlen l hanghoz vö. →bölcső, →gyümölcs stb. A 2., 4. és 5. jelentés másodlagosnak látszik, kun hatásra is utalhatnak.  ⌂⇒  A magyarból: rom. bîlci ’ünnepnapi vásár, piac’, (N.) ’búcsú, bűnbocsánat, ‹vallási› zarándoklat, búcsújárás’.

☞ MNy. 3: 68, 43: 200, 52: 265; TESz.; AOH. 29: 287; Ligeti: TörK. 84, 274; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ bocsát