buborék A: 1560 k. Boboręk, buboreekokat (GyöngySzt. 1346., 3366.); 1568 boberec (NySz.); 1577 k. buborÿkokat (OrvK. 366); 1669 buburékok (MNy. 69: 420); 1789 Búborék (NSz.) J: ’légnemű anyagból képződött gömbszerű üreg folyadékban | Luftblase’ #
Relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A -r gyakorító képzős relatív tő összefügghet a →bibircs szócsaládjával. Az abszolút tő egy eredeti igenévszó igei értékű tagja lehet ’kidudorodik, kitüremkedik’ jelentésben; a névszói értékű tag a →búb. A végződés az -ék névszóképző. Hasonló hangfelépítésű szavakhoz vö. ang. bubble; szln. brbunek; szlk. bublina; stb.: ’légbuborék’. A ’púp, dudor’ > ’légbuborék’ jelentésváltozáshoz vö. még →bibircs; szbhv. bubuljica; votj. puĺi̮; stb.: ’buborék; szemölcs, pattanás’.
☞ MNy. 30: 288, 49: 88; TESz.; EWUng.→ bibircs, búb, bugyborék