bubi ∆ A: 1843 bubi-korban (NSz.); 1878 pubik (NSz.); 1886 púbot (NSz.) J: 1 1843 ’kisfiú | Bübchen’ (↑); 2 1886 ’egy figura 〈a franciakártyában〉 | Bube 〈in der Spielkarte〉’ (↑); 3 1927 ’bubifrizura | Bubikopf’ (Nszt.)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) pueb, puben [többes szám] ’kisfiú, fiúgyermek; fiatalember’, – ném. Bube ’ua.; gazember; egy kártyafigura; stb.’, Bubi ’‹becéző alak›’ [esetleg germán eredetű; vö. ang. baby ’csecsemő’; holl. boef ’gazember’; stb.]. ⌂ A szó végi i-hez vö. →gázsi, →módi stb. A pubi változat leginkább az 1. jelentésben fordul elő. A 3. jelentés a bubifrizura ’rövid női frizura’ (1925: Nszt. bubifrizura a.) összetett szó előtagjának önállósulása; a magyar összetétel a ném. Bubikopf ’ua.’ alapján keletkezett.