búb A: 1138/ ? Buba [sz.] [szn.] (MNy. 32: 133); 1485 Bubos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1510 e. bubb (MNy. 54: 462); 1611 Búb (Szenczi Molnár: Dict.); 1787 bóbát [sz.] (NSz.); nyj. bob (ÚMTsz.) J: 1 1138/ ? ’dudor | Höcker’ (↑), 1566 ’ua.’ (OklSz.); 2 1685 ’madár fején lévő bóbita | Kamm, Schopf 〈des Vogels〉’ (NySz.); 3 1736 ’női fejdísz | Frauenkopfschmuck’ (EWUng.); 4 1740 ’tollforgó, lószőr forgó, tollbokréta 〈lovakon〉 | Federbusch, Roßhaarbusch 〈als Pferdekopfschmuck〉’ (MNy. 7: 222); 5 1790 ’fejtető | Scheitel’ # (Nszt.) Sz: búbos 1485 Bubos [szn.] (OklSz.)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A →púp-nak szóhasadással párhuzamosan keletkezett párja. A búb egy eredeti igenévszó névszói értékű tagja; az igei értékű taghoz vö. →buborék.  ∼  Esetleg idetartozik:  bubo ’félgyapjú anyag, kelme’ (1405–1421: MNy. 54: 462), amelynek a jelentése egy eredeti ’púp, dudor, bütyök, bucka’ jelentésből a ’len gubója, kúp alakú magtokja’ > ’len’ > ’lenvászon’ jelentésfejlődéssel jöhetett létre.

☞ Bárczi: SzófSz.; MNy. 49: 76, 54: 461; TESz.; MNy. 66: 295; EWUng.→ bibircs, bíbor, bóbita, bubolyicska, buborék, púp