bú A: 1138/ ? Buus [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 13. sz. közepe/ buol (ÓMS.); 1588 buwok (SzT.) J: ’levertség, bánat | Gram, Betrübnis’ Sz: bús 1138/ ? [szn.] (↑); 1416 u./¹ bu̇s ’bánatos | traurig’ (BécsiK. 102) | búsít 1416 u./¹ buſeiṫakvala ’elszomorít | traurig machen’ (BécsiK. 87) | búsul 1416 u./¹ megbuſola ’szomorkodik | traurig sein’ (BécsiK. 40) | búsong 1577 busongas [sz.] ’szomorkodik | traurig sein’ (NySz.) | búslakodik 1624 buslákodgyal ’szomorkodik | traurig sein’ (NySz.)

Valószínűleg török jövevényszó. |  ≡  Kök-török buη; Kāšγ. muη; oszm. bun; stb.: ’bánat, aggodalom, gond’. Megfelelői a mongol nyelvekben is kimutathatók.  ⌂  A magyarba átkerült alak a török η > γ hangváltozás alapján a *buγ lehetett. A hangtani jellemzők alapján viszonylag korai átvételről lehet szó.  ⚠  Egy török *buš- alakból való származtatása kevésbé valószínű.

☞ MNy. 3: 107, 47: 268; Nyr. 45: 74; TESz. bú¹ a.; StUASuppl. 1: 56; Ligeti: TörK. 183; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.